Május 8. péntek. Végre sikerült lejutni a mezőkövesdi Hoórvölgyi víztározóra egy "nagyobb" társasággal. "Kisköcsög" rendőr is le tudott jönni végre :). Mielőtt belevágnék először az előkészületekről. Csütörtök délután arra ment rá, hogy összepakoljuk a cuccot; a csalikat, etetőt megvegyük és elkészítsük. Az etetőről egy pár szót. A jól bevált aszalt szilvás-kenyér mellé most kevertünk még főtt búzát és főtt, darált kukoricát is. Elvileg ennek működnie kell. A mennyiséggel nem lesz gond, ha akartuk volna, akár 15 kilót is vihettünk volna, de megelégedtünk 5-6 kg-mal.
A cucc előkészítése után este még "megbeszéltük", hogy akkor mikor is lesz menet reggel. Az eredetileg tervezett 4 órai indulást fél órával korábbra csúsztattuk. Döntésünk helyessége reggel igazolódott be. Már fél 4-kor szabályos verseny folyt a helyekért. Nagyjából a múltkori peca helyszínén megkezdtük reggel az etetést. Már aki. Matyink még tömte a zsíros kenyeret egy darabig. Panaszkodott is később, hogy ő még nem fogott halat, de hát aki nem etet, csak eszik... A négy bedobott botra az első kapás nem sokkal etetés után jelentkezett. A szerencsés kárász a botomon felkínált gilisztának nem tudott ellenállni. Szép sorba jött mindenkinek az ezüstös, elvétve egy két törpeharcsa, majd Füttyő a makker 9 körül megint megfogta a tükrös pontyát. Jó másfeles. Innen indult a celebrésön, pálinka sör miegymás. Szeretünk halkan pecázni, na :). 
A rövidebb kapástalan időszakot a a hagyományos két horgos fenekezőről a bogáncsra történő átszerelés törte meg. A szokásos, jól bevált pufi-giliszta, (néha a kukorica is) eredményesnek bizonyult.
Ezt követően szinte egész nap volt kapás, így kb mindenki megfoghatta a fejadagját. A
Ismét remek nap volt, melyet a hold állása is kedvezően befolyásolt:
