Zsolesz horgász blogja

Március 26-án pénteken délután a Tiszabábolnai tavat vettük célba édesapámmal és Totyával. Már délelőtt összepakoltam az utánfutóba, végül késő délután, kora este érkeztünk meg. Mivel este nyársalni szerettünk volna, ezért fa gyűjtéssel kezdtünk. A Tisza enyhén áradt, így a partszéli fás rész nagy része víz alatt volt, ergo a tüzifa nagy része is. Ennek ellenére sikerült eleget gyűjtenünk, hogy egy jó tüzet gyújthassunk. A bemelegítés után az etetés következett. Az új parittyával gyorsan és hatákonyan ment ez a művelet. Kb. 2-3 kg anyag beszórása után elkezdtünk horgászni. Fenéken, finomszerelékkel, klasszikus etetőkosaras, 2 horgos módszerrel. Nem sokat kellett várni az első kapásra, de sajnos sorozatban 4-5 sikertelen rávágás következett. Totya fogta az első halat. Este nem nagyon, de azért mozgolódott a hal, megjöttek az etetésre.

Egy rövid alvást követően reggelt újult erővel horgásztunk, és szépen jöttek is a halak, főleg keszegek. Sok szakadásunk volt, a horgok meg úgy fogytak, mintha valaki enné őket, valószínüleg kagylók voltak. Sebaj, szereltünk és már dobtunk is újra. Jó hangulatban telt a szombat is, és kora délután elégedetten pakoltunk össze, az idei első halfogás is jól sikerült, a termés kb 3-4 kiló keszeg, kárász és törpeharcsa volt.

Március 21-én ismét Tiszabábolnát látogattuk meg, a strand részen sikerült helyet foglalni a sár miatt. Hidegvizes mézes-pálinkás etetőt és hozzávaló aromát használtunk, a csali a tavasszal nagyon kívánatos csonti, harmat -és földigiliszta volt megspékelve egy-egy csemege kukoricával. Sajnos a hideg víz, és a rossz idő (pont szembe fújt a déli szél) miatt nem fogtunk semmit, és hamar haza is indultunk. Következő hét péntekre tervezzük a következő pecát, majd meglátjuk...

2010-re a Tiszabábolnai Szajlai Holt-Tisza részre váltottunk éves engedélyt a Tisza-tavon kialakult helyzet miatt is.

Januárban voltunk lent egy léki pecán, egy kisebb csuka volt a termés, viszont a parton a hangulat nagyon jó volt.

Régen volt már bejegyzés, részben azért mert nem nagyon voltam horgászni – majdhogynem egyáltalán nem – ,másrészt logisztikai gondok akadtak a képekkel kapcsolatban melyeket a legutóbbi horgászatunkkor készített Füti barátom :)

No, lényeg a lényeg, a matyohorgasz.hu-n a galéria/Mezőkövesd 2009-nél az "ízelítő" kép, hogy úgy mondjam szerény személyemet ábrázolja.

Őszintén szólva meglepett, de örülök ;)

UI: Azért lassan tényleg beszámolok a legutóbbi pecáról is.

Június 25-re terveztem egy hosszabb pecát. Hosszas előkészület előzte meg az akciót. Csütörtök este szerettünk volna lemenni a kedvesemmel. Minden össze volt pakolva, 11 körül indultunk volna, de az időjárás szeszélye, egy zápor ezt meghiúsította. Nem túl vidáman, de úgy döntöttünk, hogy hajnalban indulunk inkább.

A napkelte már a tavon ért minket. Alapozó etetés után, elkezdtünk pecázni. (Az etetőanyag ezúttal, főtt, darált, kukorica , főtt búza, aszalt szilvás keverék és gyümölcs aroma volt.) Eleinte jónak bizonyult a mix, nem egészen az első dobás után kapás; meg is volt a kis kárász. A szerelek egyébként a hagyományos, kéthorgos, etetőkosaras ’kombinésön’ volt.

Exponenciálisan csökkent a kapások száma is, így átváltottam bogáncsra, de sajnos ez sem bizonyult jónak. Mellettem egy faszi sorra fogta a halakat, én meg értetlenkedtem. Alig van itt, nem is etetett és mégis fog, én meg semmi. Megkérdeztem mivel tolja, de semmi extra: csonti kukorica vékony előkén. Kb nekem is ilyen volt a szerelékem, de 2 horog miatt, tudtam variálni a csalit; reggel még a giliszta volt a nyerő. Szerintem egy gyenge víz alatti áramlat átsodorhatta az etetőmet pont elé.

8 körül feltámadt a szél, mely kissé csökkentette a jókedvünket. Behúzódtunk a napernyő mögé. Az erős szél miatt feltettem az elektromos kapásjelzőket. Vártam. Kapásom volt egy hosszú szünet és csönd után. Végre. Odavágok, érzem, hogy megvan, és hogy cseppet sem lesz kicsi a jószág. Pontyra, esetleg amúrra gyanakodtam. Alig bírtam vele, elvitte jobbra; pechemre bele a szomszéd szerelékébe. Az amúgy nem túl vastag 20-as damil így is nagy terhelés alatt volt, és a szomszéd – hirtelen tévesen kapásnak ítélt beúszásomra, mielőtt tudtam volna szólni – bevágott, és piff, el is szakadt a szerelékem Ennyi volt csé. Kicsit elkeseredve átmentünk a másik oldalra, ott viszont kegyetlen meleg volt, és elég hamar feladva a küzdelmet már kora délután itthon voltunk. Volt már jobb napunk is, majd talán legközelebb.

Május 8. péntek. Végre sikerült lejutni a mezőkövesdi Hoórvölgyi víztározóra egy "nagyobb" társasággal. "Kisköcsög" rendőr is le tudott jönni végre :). Mielőtt belevágnék először az előkészületekről. Csütörtök délután arra ment rá, hogy összepakoljuk a cuccot; a csalikat, etetőt megvegyük és elkészítsük. Az etetőről egy pár szót. A jól bevált aszalt szilvás-kenyér mellé most kevertünk még főtt búzát és főtt, darált kukoricát is. Elvileg ennek működnie kell. A mennyiséggel nem lesz gond, ha akartuk volna, akár 15 kilót is vihettünk volna, de megelégedtünk 5-6 kg-mal.

A cucc előkészítése után este még "megbeszéltük", hogy akkor mikor is lesz menet reggel. Az eredetileg tervezett 4 órai indulást fél órával korábbra csúsztattuk. Döntésünk helyessége reggel igazolódott be. Már fél 4-kor szabályos verseny folyt a helyekért. Nagyjából a múltkori peca helyszínén megkezdtük reggel az etetést. Már aki. Matyink még tömte a zsíros kenyeret egy darabig. Panaszkodott is később, hogy ő még nem fogott halat, de hát aki nem etet, csak eszik... A négy bedobott botra az első kapás nem sokkal etetés után jelentkezett. A szerencsés kárász a botomon felkínált gilisztának nem tudott ellenállni. Szép sorba jött mindenkinek az ezüstös, elvétve egy két törpeharcsa, majd Füttyő a makker 9 körül megint megfogta a tükrös pontyát. Jó másfeles. Innen indult a celebrésön, pálinka sör miegymás. Szeretünk halkan pecázni, na :).

A rövidebb kapástalan időszakot a  a hagyományos két horgos fenekezőről a bogáncsra történő átszerelés törte meg. A szokásos, jól bevált pufi-giliszta, (néha a kukorica is) eredményesnek bizonyult.

Ezt követően szinte egész nap volt kapás, így kb mindenki megfoghatta a fejadagját. A 10 kg kárász ismét megvolt, plusz a ponty, egypár szép törpével megspékelve. Eredményes nap volt ez ismét.

Ismét remek nap volt, melyet a hold állása is kedvezően befolyásolt:

Április 24-én szakítottam időt egy kis pecára. Elcsábítottam Füttyő cimborámat is, akivel már régen tudtunk dumálni és horgászni is egy jót.

Reggel fél 6kor már a Hoórvölgyi víztározón voltam, de teltház volt péntek ellenére, így csak egy helyre tudtam leülni. Mint utólag kiderült sikeres volt a helyválasztás, sőt...

Reggel az etetődobások után mehetett is a dolog élesben. Rövid idő elteltével jelentkezett az első kapás: törpe. De legalább a szebbik fajtából. Ívott a kárász, így biztos ikrát zabálni jöttek ki a kis mohók. Még egy törpe, majd még egy és így tovább. Mellettem fogták a kareszokat, nekem meg semmi. Nah sebaj, legalább ebből annyit fogok amennyit akarok, ráádásul szépek is voltak. Ám 8 óra körül megjött az első kárász: nem is csúnya: 90 dkg. Aztán felváltva estek a halak, hol szép törpe, hol szép kárász.

Füttyő csak 10 körül ért oda. Szerel, dob, majd vár. Elkezdett enni, amikor hatalmas kapása volt, majdnem elindult a bot is a víz felé. Nézi hosszasan,kajál tovább, majd ráordítok, hogy azért csak odavágnék neki. Ja, jóvan', piff odavág, hát egy ponty. Feederrel élvezet volt ezt is kifogni, pedig csak 1,25 kg volt.

1 hal 1 ponty Füti mérlege. Nem rossz. Aztán fogott még egy törpét meg kárászt...ismét egy ponty, ez már nagyobb: 2,30 kg.

Nah de még foghatunk halat, meg amúgy is, fiatal volt az idő, így maradtunk. Jöttek a halacskák szépen, de még bármi benne volt a levegőben.

Sokáig volt kapástalanság. El is pilledtem. Álmomból kiabálás keltett fel: "Zsolesz b*meg, kapásod van!!!"

Felriadtam, nem is vártam, odavágtam! Éreztem van rajta valami, de könnyen jött, majd mint a múltkor ez is fordult egyet, és zizeg a fékem. Nah itt lesz valaki; nagy. Rövidebb fárasztás után a szákba tessékeltük, és boldogan konstatáltuk az eredményt:

A napi mérleg összesen:

• 3 ponty: 1,25 kg, 2,30 kg és 3,55 kg
• 4-5 kiló kárász
• kb. 4-5 kiló törpeharcsa

Ismét egy remek nap volt, mely a hold állása szerint is igéretesnek bizonyult:

Majd' elfelejtettem megírni az év első nagyobb halfogását, mely március 27-én esett a kövesdi tavon.

Reggel, kicsit hidegben, de kimentem a tározóra, ahol aznap volt telepítés: 75 mázsa ponty került bele vegyesen 2-5 kilósig.

Videók a pontytelepítésről:

• www.indavideo.hu/video/Haltelepites_1
• www.indavideo.hu/video/Haltelepites_2
• www.indavideo.hu/video/Haltelepites_3

A bogácsi oldalon ültem le reggel, de egy pár elbaszott kapáson kívül semmi sem volt. Mellettem is alig fogtak. Délután átfagyva hazamentem, megebédeltem, és apum biztatására ismét botot ragadtam; ezúttal a szomolyai oldalra ültem le a gátközelébe. Ide elkisért a kedvesem is, aki alig akart kijönni, de ezt később nem bánta meg.

Beetető dobások után vártam a halat, hiszen tudtam, hogy itt vannak, láttam a forgásukat a víz felszinén. Gyanítottam, hogy pontyok voltak; a friss telepítésből valók.

Az első mozdítás nem sokkal az etetés után történt. Lendületes felhúzás a kapásjelzőn, odavágás, de semmi. Nah sebaj, majd a következő. Ismét kapás, ismét semmi. Valamit nagyon rosszul csinálok. Türelem...

Még egy kapás ezúttal keményebben vágtam be. Érzem a könnyű kis botomon, hogy van rajta valami. Kárász. Legalábbis erre gyanakodtam. Eleinte könnyen jött, majd hopp egy fordulás és mingyárt sivít a fékem. Nah mondom a cicámnak, itt lesz valami. Kértem, hogy segítsen a szákolásban. Mikor közelebb ért a hal, a drágám arcán elégedett mosoly és meglepődés: "De hát ez nagy!" Tökéletes szákolás után boldogan konstatáltam első pontyomat idén. 3,85 kg! Ennél kisebbet ne adjon az ég idén :)

Volt még egy két elrontott kapás, aztán kezdett esteledni, így pakolni kezdtünk. Apum kijött értünk. Persze a botot hagytuk a végére. Kapás, apum odavág, de semmi. Majd mégegszer ugyanez. De harmadjára meglett neki, és Ő is fogott egy közel 2,5 kilós potykát. Na, ha már mindenki fogott, akkor a Babám se maradjon hal nélkül. Addig vártunk míg csak megfogta Ő is a halát, igaz csak egy másfeles tükrös volt, de annak is nagyon örült, örültünk.

Itt a termés: 

A szolunáris naptár szerint is remek nap volt:

Április 11-én miután eláztattuk a lyányokat, délután elindultunk a Tisza-tóra a Rábolyi részre édesapámmal. Délután 5-6 körül érkeztünk meg, ekkor már lent volt Totyus, Attila Pilu és kis Pilu. Már volt egy ponty, meg egy pár keszeg-kárász a szákban.

Kipakolás és a hely megtisztítása után bedobtunk volna, de meg kellett inni a kötelező "üdítőt" :). Beetető dobások után szintén várt ránk egy feladat. Újabb kör. Így ránk esteledett mire a horgászatra jutott idő, így éjszakára szereltünk. Kemény kukorica és büdös pellet került a horgokra. Nem is tudom miért nem a vaníliásat tettem fel?!

Az este gyorsan és kevés hallal telt el. Egy nagyobb bodorkát fogtam, azt sem az én botommal.

Másnap a reggeli melegítés után kolbászt sütöttünk. Mivel megjöttek a lányok is így nem sok időm jutott a pecára. Még délután fogtam egy termetesebb, kiló körüli kárászt.

Legalább nem kellet pucolni...

A szolunáris naptár szerint ezek átlagos napok voltak:

A következő alkalom már nem volt ilyen sikeres. Nem is emlékszem pontosan, március vége vagy április eleje volt, amikor ismét a kövesdi-tározó volt a célpont szintén az öregemmel és Zsolóval. Csodás idő volt, szélcsend, és ugyanilyen csendben voltak a kapásjelzők is. Pár óra haltalanság után feladtuk és hazamentünk.

Majd talán legközelebb...

Az év első igazi kukacáztatására nemzeti ünnepünkön került sor!

Amíg mások politizálnak és tüntetnek és lógattam egyet az öregemmel, Totyussal és Atillával a KT-n! Megkésve, de felgyógyulva tegnapi betegségemből, érkeztem meg a tározóra. Szép időnk volt kora tavasz ellenére. Beetetés már megtörtént, így nekem csak szerelni csalizni és dobni kellett. Nem sokat váratott magára az első, pontosabban az első két hal, mely két szép kárász személyében érkezett. Soha rosszabbat így elsőre.

Délután feltámadt a délnyugati hideg szél, meg amúgy is megvolt a napi adag: 5-6 kiló kárász, így elégedetten pakoltunk össze, majd otthon megpucoltuk az ezüstösöket...

Kép a termésről:

A szolunáris naptár szerint ez egy átlagos nap volt:

Legelső horgászatom 2009-ben január első hetében történt. Füttyű haverommal a mezőkövesdi Hoórvölgyi-víztározó befagyott vizét vettük célba. Két bottal kishallal próbálkoztunk reggel 9 órától. A kapástalanságot a vízmélység mérésével és forralt borozással kompenzáltuk :)

Később más helyen, a sekélyben próbálkoztunk továbbra is eredménytelenül.

Sajnos egész nap mozdításunk sem volt, így kora délután, kicsit átfagyva a mínusz 10 fokban hazaindultunk.

Lékre már nem jutottunk el ezután, mert hamar olvadás kezdődött, és a jég vastagsága nem volt elegendő. Innentől már vártuk a tavaszi első pecát...

A blog a horgászatról fog szólni, azon belül személyes tapasztalatokról és beszámolokról!

Remélhetőleg gyakori frissítésekkel, ami azt jelenti, hogy sokat tudtam horgászni :)